Mit is írjunk magunkról?

Egyszerű emberek vagyunk. Szeretjük a természetet, a jellemes, egyéniséggel rendelkező kutyákat, a jó baráti beszélgetéseket a tűz fényénél. Nagyon sok barátra és ismerősre tettünk szert a kutyázás által.

” Hobby (ang.) vesszőparipa, szórakozás, passzió”- az Értelmező szótár szerint.

Próbáljuk jól, egyenesen és a környezetünkben élők számára is hasznos módon mívelni ezt a

„ kutyázósdit”, passziózgatunk, szórakozunk. Nem pénzért, csak, mert szeretjük. Nem mindig sikerül, de próbáljuk. Haragszunk azokra, akik nem így hobbyznak. Mert aki a kenyérkereső szakmájában sumákol, még magyarázható. De aki a hobbyjába rondít bele, az ezt a tevékenységet nem is szereti. Ez biztos.

Mi szeretjük ezt csinálni. Sokat vitázunk a soron következő lépésekről, de az alapok úgy gondoljuk, stabilak.

Reméljük, még sok jó kutya, sok élmény és sok új barát vár ránk.

Mi nyitottak vagyunk.    

Kiszely Hédi, és Petrás Antal

Szeretettel üdvözlünk honlapunkon!

Engedd meg, hogy egy pár szóban bemutatkozzunk.

Petrás Antal vagyok, véletlenül kerültem anno a kutyaiskolába, ahol is a fegyelmezetlen német juhászkutya szerű Kormos nevű ebemmel kezdtem megismerkedni a kutyakiképzéssel. K I/3 (azaz mai HPO I) munkavizsgát tettem a Ferencvárosi Kutyakiképző Iskolán, és ugyanezen a vizsgaszinten egy pár versenyen is indultam.

Kutyám elvesztése után, az ottani faliújságon láttam meg az akkor számomra idegen fajtát, a rottweilert, illetve egy kiállításon második benyomásként, amikor egy „egybenyakú” nagy fekete kutyát láttam a tömeg közepén ülni gazdájával, sok medállal a nyakában.  Ez után kezdtem el kérdezősködni, hogy valójában ez milyen kutya is?    1985-ben nyílt lehetőségem arra, hogy rottweilerem legyen, árának a felét ajándékként, másik felét egy engedelmes kiképzés munkadíjaként tettem hozzá, és így lett első rottweilerem  Ikertavi Malabár, Met. Rott. 612. számmal. (Ekkor még kb. fél évet kellett várni egy rotira, és az ára kb. egy átlagfizetés majdnem háromszorosa volt.) Malabárral már a Pestlőrinci Kutyaiskolába jártam, és KI/3 munkavizsgát is tettem, no meg akkor még kiállításra is jártunk (akkor sem szerettük) és elértük a Hungária Champion címet. Oláh Béla bácsi, akkori iskolavezető felkérése kezdtem csoportos kiképzést vezetni kezdőknek, és kezdtem segédelni is.

1987-ben ismerkedtünk meg Hédivel, és vettük meg első felnőtt szukánkat, (Boa Csillát) akivel szintén KI/3  munkavizsgát tettem. 

Hédinek 1988-ban vettük meg első rottweilerét, Sirocco ” Mirabell” Helgát.

A Locomotiv kennel nevet  1989-ben váltottuk ki, jövőre ünnepelhetnénk 20. évfordulónkat, de mi minden évben többször összejövünk, mi, a  „Locomotiv kutyások klánja”.

Következő kutyánk Sirocco Fruska, Delike, aki igazából a Hédi kutyája volt, mert ő foglalkozott vele,  növendék szukaként került hozzánk, addig, nagyon hányatott sorsú kutya volt, fiatal kora ellenére.

1990. körül, adódott lehetőségünk arra, hogy a Meoe Érdi szervezete kutyaiskoláját saját elgondolásunk szerint elindítsuk, ill. vezessük. Ez volt az Érdi Ebképző.  30-40 fős állandó létszámmal folytak a kiképzési napok, a szakosztályos munkámnak köszönhetően 15-20 rottweiler vett részt rendszeresen a kiképzésen. Bemutatókat tartottunk, és K I. / IPO I. szinten tanítványaim országos versenyen bontogatták szárnyaikat.  Az első kapavágástól építettük fel ezt az iskolát, sajnos a helyi szervezettel a személyi ellentétek szakításhoz vezettek.

Az Érdi Ebképző idejében Malabár egy fedeztetéséből tartottam meg (mivel Malika már 8 éves volt) Csinos Ördög Fan-fan  „Marshall” Bogyi kutyámat. 

Bogyi egy átlagos képességű minden szélsőségtől mentes kutya volt. Úgy kezdtem el képezni, hogy akkor még nem volt versenyzői ambícióm, inkább az „evés közben jön meg az étvágy” metódus volt a jellemző.  Akkoriban ugyan divatban volt a 2 ágazatú vizsga, de mivel már a Pocokkal is 3 ágazatot tettem, illetve az összes eddigi kutyámmal is, meg sem fordult a fejemben, hogy a Bogyival másképp legyen.

Elkezdtünk felkészülni az Engedelmes vizsgára, (természetesen folyt közben a nyomkövetés gyakorlása), és 1 éves korában Engedelmes vizsgát tett. (Apporttal és őrző-védővel, ami akkor még választható alternatíva volt.) Ezután elkezdtünk felkészülni az 1-es vizsgára, és másfél évesen 1-es vizsgát tett. Ekkor alapítottuk meg az érdi „Virtus” KKI.-t, ahol szintén kiképzést vezettem és segédeltem is.  Ezután két szezon versenyzés következett IPO I-es szinten.  Azóta is büszke vagyok az egyik eredményemre, amit nyomkövetésért kaptam, IPO I. ágazat győztes lettem , 100 ponttal. (szabadon nyomkövető kutyával) Mivel a további lépcsőfokok azon múltak, hogy épp mit találok ki, ezért egyenes út vezetett ahhoz, hogy 97-ben hármas szinten második legjobb eredménnyel kvalifikáljam magam a Nyitrai FCI VB-re, ahova sportpolitikai okokból nem mehettem ki.  Fokozódó versenyambícióim miatt feladtam a Virtus KKI-ban való közreműködésemet, és 98 februárjától vagyok tagja , majd később kiképzője a Kőbányai Happy Dog KKI-nek. Bogyival 98-ban a második legjobb eredménnyel kvalifikáltam magam a Meppeni  FCI VB-re. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, a világ legnagyszerűbb kutyái és kutyásai között, és én egy  kőbányai kutyaiskolából nemzetiszínű melegítőben, a magyar zászló mögött felvonulva  képviselhettem ezt az országot, na ez az álom. A VB szereplés eredményes volt, mivel Bogyinak ez volt a „csúcs”, csak egy vizsga maradhatott hátra, az FH 1, és FH 2 vizsga. (Utóbbit német bírónál, még az MNJK rendezésében.)

Mindenképpen saját tenyésztésű kutyát szerettem volna Bogyi utódaként, ezért megtartottam Locomotiv Orinoco, saját tenyésztésű kan kutyusomat. (Harmadik generációs Locomotiv kutya) Sajnos a második életévében derült ki, hogy rákos , ezért meg kellett válnunk tőle. Ezek után lepett meg a Hédi egy „ADRK” kannal, Yucival (Yucon von Hohegeiss), aki immáron nyolcadik életévét tapossa nálunk, AD, BH, HPO I, HPO II, HPO III, NYK 1, NYK 2, FH vizsgákkal rendelkezik.

Mindenképpen szem előtt tartottam és tartjuk azt, hogy a rottweiler őrző-védő fajta, ezt mutatja az is, hogy kennelünkben megtartott kan kutyáink a legmagasabb szintű munkavizsgával rendelkeznek. Mert mi nem csak beszélünk róla, hanem csináljuk is.

Kiszely Hédi vagyok, a rottweilerrel, mint fajtával az Anti megismerésével egyidőben ismerkedtem meg. Mivel előtte azon kívül, hogy volt otthon egy keverék kutyánk, sem a kutyakiképzéshez, sem a tenyésztéshez sok közöm nem volt, de a lehetőség, a kedv, az anyagiak megengedték, hogy Anti Malabárja mellé legyen egy fiatal rottweiler szukánk is, vettük meg Siroccó Helga Mirabellt, az én első kutyámat. Vele jártam kutyiskolába először, és ismerkedtem meg a kutyakiképzéssel. Folyamatosan rázódtam bele az ún. „rottweilerezésbe”, és a „munkakutyás életformába”. Mirabellel engedelmes vizsgát, és tenyészszemlét tettem, jó munkaképességű kutya volt, de a tenyésztésbe belevonni igazából nem lehetett. Mirabell mellett került hozzánk Delike (Siroccó Fruska). Evidens volt, hogy tenyészszemléznie és engedelmes vizsgát kell tennie, ha nálunk marad, már pedig nálunk maradt. Életem egyik legküzdelmesebb kiképzése volt, míg letettük az engedelmes vizsgát. Sajnos tenyésztésbe nem vonhattuk őt sem, bár megpróbáltunk vele almot lehozni.

Tulajdonképpen tenyésztésünk akkor kezdődött, mikor Malabár fedeztetéséből az egyik szukának csak egy kölyke született, azt nem akarták törzskönyveztetni, mi mégis úgy döntöttünk, hogy törzskönyveztetjük, és így lett a mi kutyusunk Locomotiv Friderika „Maggi”.  Maggi szintén tenyészszemlével, engedelmes vizsgával, kiállítási eredménnyel rendelkezett. A tudatosabb tenyésztés, (ha egy kennelben egy szukával lehet tenyészteni ) ekkor kezdődött, már 1993-at írunk.

Egyre több és több rottweilert hoztak be az akkori NSZK-ból és NDK-ból, és egyre több szukát vittek ki fedeztetni, ezért talán jobban is lehetett válogatni a fedező kanok közül.

Maggi és Brando v. d. Wasservald almából tartottam meg tudatosan rottweiler szukámat, Mézikét. (Locomotiv Kigalit) Mézike nem csak szép kutya volt, hanem nagyon jó munkaképességekkel is rendelkezett, így viszonylag bátran válogathattam a kanok között. Sajnos lustaságomnak tudom be, hogy IPO I-es vizsgát nem tettem vele, de természetesen engedelmes vizsgája, tenyészszemléje, HD- röntgenje és kitűnő kiállítási eredménye volt. Utódai között nem csak szép, hanem egészséges, munkában eredményes rottweilerek vannak, akik méltón megállták a helyüket akár „családi kutyaként”, akár versenykutyaként kellett helytállniuk. Sajnos Anti nagyon konok, így Mézike halála után, (aki nekem az etalon volt) most nincs kutyám.

2002-ben Yucon után vettük meg Gina v. Legrott szuka kutyust, aki mellett lánya Locomotiv Ruby alkotják  a Locomotiv Rottweiler kennel mai tenyészállományát. (lásd honlap ide vonatkozó részei)

Az elmúlt 20 évben közel 100 kutyát adtunk el, ami nem hatalmas szám, én mégis eredményként értékelem, hogy bár egyre nehezebb  ebben a rottweileres társadalomban eredményes maradni, mégis minden alomból van legalább egy kölyök, amelyik sokkal, de sokkal többet mutat, mint egy  „átlagos házőrző”.

Kiszely Hédi és                                                          Petrás Antal

bronzkoszorús mesterkiképző

az Eb-dorado Kutyakiképző Iskola kiképzésvezetője

nemzetközi teljesítménybíró

két világbajnokság résztvevője rottweilerrel